Maradj immár tünde játék, de világi élet!
Tied voltam, megtagadlak,
Krisztusomnak élek.
Serlegedben telt a kedvem és a földi kincsen.
Megízleltem s megtanultam,
Hogy igaz jód nincsen.
Tiszta mézzel csalogattál:
Úgy esengtem érte.
Epe volt a poharadban,
Mikor ajkam érte.
Csalfa hírrel hitegettél,
Ígértél nagyságot.
Hiúságok hiúsága!
Mit szememmel látok.
Szívem immár magasabbra,
Igazabbra éhez:
Szállni vágy a gyönyörűség örök kútfejéhez.
Már előttem Isten arca s ama boldog ország.
Már ezentúl annak élek, aki nékem jót ád.