Ó, meg ne bántsd az Úrnak Szellemét

Ó, meg ne bántsd az Úrnak Szellemét,

Magadra hagy, körül vesz a sötét!

Szelíd hangjára jól figyelj és tedd, mit szól

Dicső tanácsát mindig értsd meg jól!

Mert zúgó szél és tűz száll le a Mennyből,

Betölti népe lelkét, szellemét,

Ó, kérd és várd a késő esőt szívből,

Öltsd fel a Bárány vére érdemét!

N szomorítsd meg drága Szellemét,

Ne tégy, ne szólj, ahogy nem illenék!

Nappal és éjjel hivatásod szerint járj,

Csak Tőle kérd, mit gondolsz, mire vársz!

Ó, meg ne bántsd az Úrnak Szellemét,

Ha tűzre gyújt, s kíván, mint eszközét!

Plántálj és építs, hints szívekbe szent Igét,

Halálig hű és engedelmes légy!

Ó, meg ne bántsd az Úrnak Szellemét,

Ha olykor mást használ, mint eszközét!

Ha mást is áld, ha más hordozza szent tüzét,

Óh, meg ne bántsd az Úrnak Szellemét!

Home