Álmélkodással csudáljuk

Álmélkodással csudáljuk
Véghetetlen szerelmed,
Ó, Isten, ha megvizsgáljuk
Kijelentett kegyelmed;
Ezt száj ki nem mondhatja,
Nyelv nem magyarázhatja.

Mert az emberi nemzetet
Annyira becsülötted,
Hogy te egyetlenegyedet
Érette elküldötted
Emberi ábrázatban,
Hogy élne gyalázatban.

Ó, Isten bölcsességének
Megfoghatatlan titka!
Mély tengerét szerelmének
Ki értené, mily ritka;
Ki ezt eszébe venné,
Mélyen szívébe tenné.

Mi azért vígan dicsérünk,
Ó, jó Atyánk, tégedet,
Magasztalunk s arra kérünk,
Hogy te szeretetedet
Gerjesszed fel szívünkben,
Jobban-jobban lelkünkben.

Home