Ősidők dúsgazdag hajnalán – v2

1. Ősidők dúsgazdag hajnalán

Egy ember egyedül élve,

Érett meg kebelén hajdanán

Az első nagy igazság:

Hogy nem jó egyedül,

Üres az élet és oly sivár,

Nem jó egyedül,

Szavamra senki sem vár.

Üres az élet, mint szikla sír,

Létből a nem létbe visszasír.

Kiért az élet? Miért az élet?

Nincs benne sem öröm,

sem bánat, sem gyönyör,

Nem jó egyedül!

Párjával zengi a kis madár:

Nem jó egyedül!

Mondják a füvek s a fák.

A fűben világló két bogár,

Az égen napfény és holdsugár,

Teremtő szavával

Ezt zengi karával,

Nem jó, nem!

2. Nem csupán földi az értelem,

Tudják azt fent is a mennyben,

Mi lenne, ó, lélek énvelem,

Ha nem volna jegyesem?

De Jézus az enyém

Vérével eljegyzett engemet,

Bár bűnös valék,

Megmosott szent vérében.

Üdvös az élet, mit lelkem bír,

Nem ijeszt a rideg néma sír,

Értem szenvedve,

Értem megvetve,

Győzött a síron át,

Nyitá menny ajtaját,

És Ő az enyém!

Vérével megmosott engemet,

Méltatlan valék:

Méltatott érdemében!

Szeretve várnak az angyalok,

Én erre minden nap gondolok.

Eljön hű jegyesem

És elviszen engem.

Ó, mily jó!

Home