Mint tágas rét és tiszta vizű forrás
Mint tágas rét és tiszta vizű forrás,
Mint csöndes vízpart, Uram, a szíved.
Ott szabadságban vígan járunk-kelünk,
Nem köti béklyó lábunk és kezünk.
Mint tágas rét és tiszta vizű forrás,
Mint csöndes vízpart, Uram, a szíved.
Ám sokan mégis láncok közt vergődnek,
Bűn köteléke nyűgözi szívük.
Még büszke ÉN-ük börtönében ülnek,
Mely félelemnek köveiből áll.
Ó, drága Jézus, te vagy a reményünk,
Ha te feloldasz, szabadok vagyunk.
Oly sokan most is szabadságra vágynak
Oldd le a bűnük láncait hamar!
Home