Ott fent, a csillagok felett
Ott fent, a csillagok felett tündököl az én hazám,
Amely soha el nem múlik, oda vágyom igazán!
Ott élek majd végtelenül, megszűnnek gyötrelmeim,
Mert Jézusom örömmel vár, Ő veszi le terheim.
Már is könnyebb, szebb és dicsőbb vállaimon a kereszt,
Amióta Jézust láttam, mily örömmel hordá ezt.
Énérettem szeretetből vállalta a szenvedést.
Ne tűrnék-e én is érte szégyent, gúnyt és megvetést?
Mért is szomorítanám meg szerető Mesteremet,
Ha utána nem hajolva, félni látna engemet?
Nem félek én, mert hísz látom,
Hogy a mennybe vezet Ő.
Bár az ellen reám törhet, de látom, hogy szeret Ő.
Home