Nagy kegyesen től, Uram, földeddel
Nagy kegyesen től, Uram, földeddel,
Jákób nemzetivel a fogságban,
Kiket rabságból haza engedtél,
Megengedél nékik irgalmasan.
Megbocsátál, bűnüket elfedéd,
Ellenük haragodat enyhítéd. Uram,
kegyesen végy hozzád minket,
Vedd el rólunk nagy haragod tüzét!
Nemde mind örökké haragszol-é?
Mind éltig nyújtod-é haragodat?
Népedet már meg nem enyhíted-é?
Hogy benned lelhesen vigasságot,
És noha nagyok a mi bűneink,
Mégis kegyelmed mutasd minékünk,
És noha tettünk sok gonoszságot,
De tőled kérünk irgalmasságot.
Én meghallgatom, mit szól az Isten
Az ő népének és ő szentinek:
Békességet beszél kegyelmesen,
Hogy bolondságból ne vétkezzenek.
Kik őtet félik, minden meghiggye,
Közel azokhoz ő segedelme;
Hogy dicsősége lakjék földünkben,
Minden ínséget rólunk elveszen.
Jóság hűséggel összebékélik,
Békesség, igazság egymást szépen
Csókolják, e földön nevekedik
A hit, látszik igazság az égen.
Mindennemű jót ád az Úr Isten,
És sok jó gyümölcs terem e földön.
Az igazság megyen őelőtte,
És ő járása tart mindörökké.
Home