Isten rostájában
1. Óriási rosta az Istené:
Elfér benne az egész világ!
Évezredek homokszem népei
Hullottak már a réseken át,
Mert lassan bár, de mindig mozog,
Elhullhatnak népek, nemzetek:
“Szórólapátja kezébe’ van,
A szérűjét úgy tisztítja meg.”
Így a polyvától megtisztul a mag:
Aki az Övé, az benne marad.
A polyvától megtisztul a mag:
Aki az Övé, az benne marad
A rostában, a rostában.
2. És ugyanúgy fúj az idők szele,
Ahogyan az Ő keze mozog:
Kegyelmi évek derűje után
Jöhetnek próbák, ostorok.
Nagy zúgás, zavargás van olykor belül,
Mert rostálni a sátán is segít:
Ragadozó, szennyes keze benyúl
Megzavarni Isten szentjeit.
Ó, de csontos ujja csak polyvát ragad,
Aki Istené, az benne marad.
De csontos ujja csak polyvát ragad,
Aki Istené, az benne marad
A rostában, a rostában.
3. Uram, érezzük, a rosta mozog,
De még mindannyian benne vagyunk!
Fülünkbe hatnak éles csattanások,
A csontunkig fájó nyilalások,
És nincs erőnk, hogy megtartsuk magunk!
Próbáid jöjjenek, vessződet áldjuk!
Csak te, Urunk, csak te, soha más!
Verődjünk össze sebző lökéssel,
Csak jaj, ne jöjjön el a zuhanás!
Még ha csalódnunk kell még egymásban,
Csak benn maradjunk a te rostádban!
Ha csalódnunk kell még egymásban,
Csak benn maradjunk a te rostádban,
A rostában, a rostában!
Néha csalódhatunk egymásban,
De soha az Isten szavában és karjában:
Ott vagyunk markában.
Home