Esti csendben, mikor ember
Esti csendben, mikor ember
S minden elpihen,
Kis madárka ajka lágyan csicsereg,
Hálaérzet tölti szívem,
Mivel ismerem Őt,
Kit mennyben áld dicső angyalsereg.
Hála néked drága Jézus,
Áldott égi Mesterem!
Téged áldva járom földi utamat.
Egykor mennybe érve,
Lábaidhoz hullok Istenem,
Hálakönnyeimmel mosni lábadat!
Hajnal csókja, friss pacsirta dala ébresztget,
Hálaillat árad lelkem pázsitán;
A kedélyem húrja szent örömtől átreszket,
Ajkaimra tolul hál’adó imám.
Hála néked drága Jézus,
Áldott égi Mesterem!
Téged áldva járom földi utamat.
Egykor mennybe érve,
Lábaidhoz hullok Istenem,
Hálakönnyeimmel mosni lábadat!
Hegyi úton szikla-csipke tépi lábamat,
Ott bolyongok bús magányban egyedül;
Ködbe nézve, vágyó szívvel várom Uramat,
Majd ha földi sátram egykor Összedűl.
Hála néked drága Jézus,
Áldott égi Mesterem!
Téged áldva járom földi utamat.
Egykor mennybe érve,
Lábaidhoz hullok Istenem,
Hálakönnyeimmel mosni lábadat!
Home