Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem

1. Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem,

Szeretlek téged, míg leszen életem.

Én magas kőszálam, ó, én Uram,

Erős bástyám és erős kőváram!

Én erős Istenem és bizodalmam,

Idvességemnek bizonysága, pajzsom!

Midőn az Urat dicsérvén kérem,

Ellenségimtől Ő megtart engem.

Halál fájdalmi hogy körülvennének,

Béliál folyói rettegtetnének,

Pokol kötele vala körülem,

Csaknem a halál tőribe esém.

2. Térhelyre hoza s kimente engemet,

És mutata énhozzám nagy szerelmet,

Megfizete az igazság szerint,

Kezeimnek tisztasága szerint.

Mert az Úrnak útától nem tértem el,

Az én Istenemtől nem szakadtam el,

Ítéletire szüntelen néztem,

És szent törvényét meg nem vetettem.

De mindenkor híven előtte jártam,

Gonosztételtől magamat megóvtam:

Megfizete az igazság szerint,

Kezeimnek tisztasága szerint.

3. Szent vagy és jóltevő a jóltevőkkel,

És igazat téssz igazán élőkkel,

Tiszta vagy azokhoz, akik tiszták,

Elfordulsz tőlük, akik gonoszak.

Nyomorult szegényeket megsegíted,

A kevély szeműket megszégyeníted;

Nékem, Uram, szövétneket gyújtasz,

És a setétben világot nyújtasz.

Teáltalad ellenségim seregin

Általfutok, átszököm kerítésin.

Mely tökéletes az Isten úta,

Tiszta és próbált az ő mondása.

Home