Hogyha ember házat épít

Hogyha ember házat épít

Isten segedelme nélkül,

Ott a munka hiába kél.

Ha Isten nem őrzi népét

És a várost meg nem óvja,

Az őrzőknek semmi haszna.

Hiába keltek fel reggel,

Nagy későn feküdni menvén,

Alig esztek a kenyérben,

Mit kerestek verejtékkel,

Holott kit az Isten szeret,

Annak könnyen ád eleget.

Akinek gyermeki vannak,

Szép ajándékkal láttatik,

Mely az Istentől adatik.

Kedves áldása az Úrnak:

Láthatja ő magzatait,

Önnön méhének gyümölcsit.

Ó, mely drága adományok,

Hogy az ily apró gyermekek

Ékesen felnevelkednek,

És ők szintén olyaténok,

Mint nyilak a jó kézívben,

Az erős vitéz kezében.

Nyilván boldognak mondatik,

Ki bővölködik azokkal,

Rakva ő tegze nyilakkal.

Szégyen őrajtuk nem esik,

Ha ellenség a kapuban

Beidézi szóválásban.

Home