Nagy vagy, te Isten
Nagy vagy, te Isten, nagy a te hatalmad,
Világteremtő a te szózatod.
Mondád: Legyen! s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad:
Remeg szívem, s megdöbbenvén csudálja
Mindenható, dicső hatalmadat.
Nagy vagy, te Isten, nagy a bölcsességed,
Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őnéki adál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted;
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csudálatos nagy bölcsességedet.
Nagy vagy, Uram, és mily nagy a szerelmed,
Fiadban mit velem éreztetél!
A pislogó kis mécsest el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezél.
Mikor hevertem bűnben, megkötözve,
Felém kinyújtád irgalmas kezed;
Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom
Te idvezítő nagy szerelmedet!
Home