Ha mástól már segítség nem jő

Ha mástól már segítség nem jő,

Messzünnen hív téged Ő.

Jöjj szennyesen, méltatlanul,

Úgy, ahogy vagy, vár az Úr.

Ő megbocsátott, s ez elég,

Két karját nyújtja feléd.

Fogadd el hát azt a kezet,

Melyet átütöttek a szegek.

Mert érted od'adta az Úr

Önmagát áldozatul.

Életed szégyenét lemosta már,

Csak légy az Övé, arra vár!

Mert leomlanak a hegyek,

A halmok megrendülnek,

De hűsége soha meg nem inog,

Mindörökké élni fog.

Home