Lelkünk hozzád kívánkozik
Lelkünk hozzád kívánkozik,
Óhajtozik,
Ó, életnek kútfeje!
Mert nálad talál oltalmat,
Nyugodalmat,
Idvességünk ereje!
Nem bízhatunk érdemünkhöz,
Mert testünkhöz
Köttetett a gyarlóság;
Éltünket, ha megvizsgáljuk,
Úgy találjuk:
Nincs bennünk teljes jóság.
Az Úrnak parancsolatját,
Akaratját,
Ó, hányszor hágtuk által!
Hányszor volt munkánk éretlen
És rendetlen
Erőtlenségünk által!
Hogyha lelkünk jóra gerjed,
Hamar csügged,
Mivel a halandó test
Szüntelenül ostromolja,
Meggátolja,
S így lesz az a jóban rest.
Ily bűnös gyarlóságunkkal
Mi Urunkkal
Szemben meg nem állhatunk;
Tettetett igazságunkért
Jutalmat s bért
Magunknak nem várhatunk.
Tudjuk, hogy a kegyességnek
És hűségnek
Vagyon drága jutalma;
De ezt adja kegyelemből
S nem érdemből
Az Istennek irgalma.
Mi tehát ez oltalomhoz
Mint kőfalhoz
Egyedül támaszkodunk;
Jézusunknak kegyelméhez,
Érdeméhez
Hit által ragaszkodunk.
Home