Hallgassátok meg, minden nemzetek
Hallgassátok meg, minden nemzetek,
E föld lakói, jól figyeljetek,
Köznépek és a főrenden valók,
Minden szegények és a gazdagok!
Az én szájam szól nagy bölcsességet,
És elmém gondol jó értelmeket;
E példára magam is figyelmezek,
Hegedűszóban szép mesét jelentek.
Mit félnék én a gonosz időben,
Hogy nyomorgatóm engem elejtsen,
Ha ellenségem mind azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?
Némelyek igen bíznak pénzükben,
És dicsekednek az ő kincsükben;
De senki meg nem váltja atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát.
Mert drága a léleknek váltsága,
Életét senki meg nem válthatja,
Hogy a halált ő elkerülhesse,
És a sírba menni ne kellene.
Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes,
A halál ellen nincsen mentséges,
És holtuk után minden gazdagságuk,
Más emberre száll az ő sok jószáguk.
Ez őnékiek fő gondolatjuk,
Hogy mindörökké tartson szép házuk,
Hogy el ne fogyjon az ő nemzetük,
És megmaradjon örökké nevük.
Mert noha vagyon pénzük és tisztük,
De nem sokáig tartnak mindezek,
Mert végre minden jóktól elszakadnak,
Mint oktalan állatok, ők meghalnak.
Mert oda lészen minden ő dolguk,
A koporsó lészen ő hajlékuk,
De a haláltól engem az Isten
Megment, és hozzá vészen kegyesen.
Annak okáért azzal ne gondolj,
Hogy némely ember igen gazdagul,
Mert minden kincset másoknak kell hagyni,
A dicsőségtől meg kell néki válni.
Home