Ki Istenének átad mindent
Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak belé veti,
Azt folyton áldja, őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.
A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj és jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak,
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.
Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz,
Az Úr-rendelte kegyelemben örök,
Bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
Zengj hát az Úrnak s járd az utat,
Mit éppen Ő neked adott;
A mennyből gazdag áldást juttat
S majd Jézus ád szép, új napot!
Ki benne bízik és remél
Az mindörökké véle él.
Home