Ó, seregeknek Istene
Ó, seregeknek Istene,
Mely kedves gyönyörűsége
A te szerelmes hajlékidnak.
Az én lelkem fohászkodik,
Tornácodba kívánkozik,
Ó, Istene a magasságnak!
Áhítozik testem, lelkem
Tehozzád, élő Istenem!
A verébnek is van fészke,
És honjában költ a fecske.
Én Királyom, Zebaoth Isten;
Hol vannak a Te oltárid
És Te szentséges hajlékid,
Hol dicsértetel felségesen?
Mert boldog az olyan ember,
Ki téged házadban tisztel.
Mi erős pajzsunk, Úr Isten,
Nézz fölkentedre kegyesen,
Hogy kívánkozik lelkem hozzád!
Jobb egy nap a Te házadban,
Mint ezer hitlen sátrában;
Mert kapunálló lennék inkább
A Te házad tornácában,
Mint laknék gonosz sátrában.
Mert minékünk fényes napunk
Az Isten és a mi pajzsunk,
Nagy dicsőséggel szeret minket,
És kegyelmes mindazokhoz,
Kik hívek az ő útához;
Sok javaival áldja őket.
Boldog az ember éltében,
Ki bízik az Úr Istenben
Home