Ködbe vész az út

Ködbe vész az út,

reményem elhagy,

Gyönge szívem

megpihenne már.

Sűrű éj, kísértést

rejtő árnyak…

Távol otthonom, hol

béke vár!

Uram, szánj meg,

összetörve kérem

Irgalmas szíved bocsánatát!

Jól tudom, hogy nincsen bennem érdem,

Nyisd ki mégis házad ajtaját!

Két karját kitárva

Jézus így szól:

Tékozlók, énhozzám jöjjetek!

Mind, kiket megcsalt

az ősi kígyó,

Nálam nyertek boldog életet.

Dalra hát, kezdődjék

már az ünnep,

Elveszett fiam megérkezett!

Könny és bánat mind a múltba tűnnek.

Boldog szívvel üljünk ünnepet!

Home