Az Urat dicsérjétek, mert jó

Az Urat dicsérjétek, mert jó,

És az Istent dicsérni méltó;

Kedves dolog az Úr Istennél,

Hogy őtet dicsérjék egy szívvel,

Mert Jeruzsálemet az Isten

Megépíti nagy kegyelmesen,

Ismét az Izráel nemzetjét,

Öszszegyűjti eloszlott népét.

Töredelmes szívet meggyógyít,

Sérelmes lelket ő megenyhít,

Békötözi az ő sebüket,

Megkönnyebbíti sérelmüket.

A csillagokat megszámlálja,

És azoknak számát jól tudja,

És mindeniket úgy ismeri,

Hogy tulajdon nevén nevezi.

Nagy a mi Urunk, az Úr Isten,

Akinél nagyobb semmi nincsen;

Erőssége kimondhatatlan,

Bölcsessége számlálhatatlan.

Az együgyűket felemeli,

A szelídeket erősíti,

Megalázza a hitleneket,

A földre lealázza őket.

Inkább azokban gyönyörködik,

Kik igazán csak őtet félik,

Kik teljes szívből kegyes voltát,

Reménylik mindenkor irgalmát.

Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat,

Felmagasztaljad nagy hatalmát,

E kegyes Urat, ó, szent Sion,

Te is dicsérd áhítatoson!

Jákóbnak adá szent igéjét,

Hogy ahhoz szabják életüket;

Törvényit adá Izráelnek,

Hogy ők azok szerint éljenek.

Nem tőn így semmi pogány néppel,

Nem látá őket ily szentséggel,

Szent szerzésit ők nem ismerték,

Ezért Alleluja mondassék!

Home