Ahogy megindulnak a fák
Hajnalfény dereng az égen
És indul, hogy útra térjen.
Nappal támad az éj helyett
És fény járja át a szíveket
Elmúlt már a sötét éjjel,
De várja még, hogy visszatérjen.
Mégis Mindent átölel hirtelen
Egy földöntúli érzelem.
Ahogy megindulnak a fák lombjai,
Ha hozzáérnek a szél ujjai,
Úgy indult meg Jézus szíve rajtunk,
Hogy eltörölje minden bánatunk.
Büszkeség és álarc helyett,
Kutatván az emlékeket,
Elfeledni egyet nem lehet,
A Nagyszerűt, a Végtelent.
Ahogy leszáll az eső és a hó az égből,
És búzamező lesz a tikkadt földből
Ahogy megújul a szív egy tiszta szóra
Egy érintéstől élek én is újra,
Bárhova mennék, nem hagy el
A Végtelen felemel
Home