Ahogy megindulnak a fák

Hajnalfény dereng az égen
És indul, hogy útra térjen.
Nappal támad az éj helyett
És fény járja át a szíveket

Elmúlt már a sötét éjjel,
De várja még, hogy visszatérjen.
Mégis Mindent átölel hirtelen
Egy földöntúli érzelem.

Ahogy megindulnak a fák lombjai,
Ha hozzáérnek a szél ujjai,
Úgy indult meg Jézus szíve rajtunk,
Hogy eltörölje minden bánatunk.

Büszkeség és álarc helyett,
Kutatván az emlékeket,
Elfeledni egyet nem lehet,
A Nagyszerűt, a Végtelent.

Ahogy leszáll az eső és a hó az égből,
És búzamező lesz a tikkadt földből
Ahogy megújul a szív egy tiszta szóra
Egy érintéstől élek én is újra,

Bárhova mennék, nem hagy el
A Végtelen felemel

Home





Next song