Atya Úr Isten, könyörülj rajtam te nagy jóvoltodért

Atya Úr Isten, könyörülj rajtam te nagy jóvoltodért,
Sok bűneimet bocsásd meg nékem irgalmasságodért;
Ne hagyj, Úr Isten, kérlek, elvesznem, a te szent nevedért.

Imé, Úr Isten, mind talpig vagyok a bűnben előtted,
Mint merő vérben befertőztetett, úgy állok előtted:
Mint a nyár-levél, úgy reszketek én féltemben tetőled.

Anyám mikoron az ő méhében engemet fogada,
Nagy siralommal és fájdalommal e világra hoza:
Bűnben fogada, róla reám is a bűn elárada.

Nincs hová lennem, nincs hová fognom elveszett fejemet,
Féli, rettegi elbúsult lelkem igaz Istenemet:
Vajjon mikoron mossa el rólam az én bűneimet?

Ím te elődbe támasztom, Uram, az én bűneimet:
Lássad te magad, irgalmas Atyám, halálos sebemet;
Kössed be nékem orvosságoddal keserves szívemet l

Mely igen tiszta lennék, Úr Isten, ha megmosogatnál,
Bizony, a napnál, holdnál, csillagnál: szebb lennék a hónál;
Senki fehérebb nálam nem lenne, ha megtisztítanál.

Hallgasd meg azért fohászkodását a te híveid­nek,
Kik most énvelem sírván-óhajtván, együtt könyörögnek:
Hatalmat venni ne hagyj mi rajtunk a mi bűneinknek.

Home