Az utolsó vég vacsorát Jézus megevé

Egybegyűlt tanítványival és eképpen beszélé:

„Szerelmesim vigyázzatok, énvelem szomorkodjatok

Imádkozzatok, mert elközelgett az óra, hogy el kell válni

A keserűség poharát nékem ki kell üritni.

Pétert, Jakabot és Jánost magához vevé

És nagy félelmek közt mentek az olajfák hegyére,

Még Ő érzé fájdalmait tanítványi elmaradtak

És elaludtak, Őtet pedig a rettegés, szörnyű fájdalom körülfogá,

Mert érzé, hogy mily szörnyű lesz halála.

Atyám a keserű pohárt vedd el éntőlem

Ó könyörülj, ó szánakozz elhagyott gyermekeden.

De megnyugszom végzéseden, akaratod szerint legyen egész életem.

Lejött hozzá vigasztalni az ég angyala

És lőn az ő verejtéke mint a víznek folyása.

De jön Júdás, az áruló, a dühös néppel,

Eladja a Jó Mesterét átkozott csók jelével.

Az ellenség reá törve kötelekkel kezeikben összekötözték,

Elhurcolták a főpapnak palotájába,

Ahol Péter tanítványa háromszor megtagadta.

Bársony székben ül Pilátus, Jézus is ott áll

A dühös nép között mintegy összetört liliomszál,

A nép vétkesnek kiáltja, de rá nem bizonyíthatja,

Az ártatlanra, Pilátus megmossa kezét drága edényből

Mondván: én ártatlan vagyok ez igaznak vérétől.

Az ítélet ki lett mondva a szentencia

És halálra ítéltetett az ég és a föld Ura

Ki az egekből leszállott, az emberek között talált keserű halált,

Örvend és vígad a pokol, sír a mennyország

Mert a világ megváltója ott függ már a keresztfán.

Home