Kegyelmed hívott csendesen
1. Kegyelmed hívott csendesen,
lelkem formálta át,
S bár távol voltam egykor rég,
itt vagy mint hű barát.
2. Bár féllek Téged Istenem,
nem félek többé már,
Áldott a nap, a perc,
mikor kegyelmed rám talált.
Láncom lehullt, lelkem szabad,
Az életem megváltottad.
Nincs semmi más oly hatalmas,
Mint kegyelmed, mint Te magad.
3. Lenyűgöző, mit készítesz,
örökké él a remény,
Mert nap és pajzs vagy Te Uram,
kegyelmed elkísér.
Láncom lehullt, lelkem szabad,
az életem megváltottad.
Nincs semmi más oly hatalmas,
mint kegyelmed, mint Te magad.
A Föld hamar eltűnik majd,
S többé Nap sem süt már,
De az Úr, aki engem elhívott
örökre enyém lesz már.
Home