Kapuk, emelkedjetek!
1. Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik,
Ím, jő fejedelmetek, Az idő hajnallik:
Harmattal rakott feje, Véle sok áldása,
Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.
2. Ímhol jő a Vőlegény, Lelkem, menj elébe,
Keresd nyugtod mint szegény, Gazdag kebelébe’.
Kedves vendéget várok, Szívem ajtajárul
Hulljanak a závárok, Mert már közel járul.
3. Már az ég harmatozzon, A föld igazságot,
Mint bő gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot,
Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóba’;
Ó, te, kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!
4. Az utat egyengessed, Szívemben a mérget
S ürömgyökért égessed, Lelkemről a kérget,
A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak,
A gazt s gerendát szedd ki Szememből, hogy lássak.
5. Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is,
Szent szerelmed tüzével Égjen én lelkem is.
Áldj meg oly kegyességgel, Hogy higgyek és szóljak,
Hűségedre hűséggel Másokat unszoljak.
6. Isten Báránya, jövel, Mutasd szelídséged;
Uram, felemelt fővel Várom üdvösséged.
Igazság napja, támadj, Adj világosságot,
Magamnak nincs: reám adj Örök igazságot.
7. Dávid gyökere s ága, Fényes hajnalcsillag,
Pogányok kívánsága, Megígért áldott mag;
Isai törzsökéből Származott vesszőszál:
Nékem Atyád kedvéből Erős torony s kőszál!
8. Bennem az Úr temploma Általad készüljön,
Vesszen a bűnnek nyoma, Lelked újjászüljön.
Méltóztass személyedre E gyarló világon,
Dicső jelenlétedre Dűljön le a Dágon.
9. Tégy szívedre pecsétül, Bélyegül karodra:
Így Lelked erejétül Élek csak számodra.
Mindvégig velem maradj Mennyei erővel,
Holtom óráján ne hagyj, Jövel! Ámen, jövel!
Home