Hogyha vetünk reggel
Hogyha vetünk reggel megújult reménnyel,
Hogyha vetünk délben, s ha leszáll a nap,
Hogyha várunk békén, az aratás végén,
Nagy örömmel, vígan kévénk hozzuk majd!
/: Kévénk hozzuk majd,
kévénk hozzuk majd,
Nagy örömmel, vígan
kévénk hozzuk majd! :/
Hogyha vetünk fényben, vagy sötétlő árnyban,
Nem riaszt a felhő, sem a bősz vihar,
Szorgos munkánk végén, túl a halál révén,
Nagy örömmel, vígan kévénk hozzuk majd!
Sokszor könnyek közt kell vetnünk Mesterünkért,
És a szívünk fáj, ha kemény a talaj,
Véget ér ott Nála minden bú és bánat,
Nagy örömmel, vígan kévénk hozzuk majd!
Home