Mindig velem, Uram, mindig velem

Mindig velem, Uram, mindig velem,

Még ha nem láthat is gyarló szemem!

Azért ez énekem: Velem van Istenem,

Velem van Istenem, mindig velem.

Nem mondtad-é, Uram, híveidnek,

Hogy Szentlelked fog majd lakni bennek?

Templomoddá engem tégy hát, és légy velem,

Tégy hát, és légy velem, mindig velem!

Veled megfeszített új életben

Élek most nem, nem én, te élsz bennem.

Hit által élek már, mert Jézus velem jár,

Mert Jézus velem jár, énvelem jár.

Kétségem-, félelmem-s bánatimban

Tudom, bizton vagyok karjaidban.

Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem,

Az Úr mindig velem, mindig velem.

Járjak bár a halál sötét völgyén,

Velem vagy ott is, hát mit féljek én?

Vessződ megvéd engem. Velem vagy, Istenem,

Velem vagy, Istenem, mindig velem.

Majd ha otthon egyszer megláthatlak,

Bűn, bú, halál hol már nem árthatnak,

Ezt zengem szüntelen: velem az Úr, velem,

Velem az Úr, velem, mindig velem!

Home